Hóesés, napfény, síelés, gőzgombóc, császármorzsa. No, eleinte, nem ezek jutott eszembe elsőre a hóról, a síelésről, hanem a sok esés-kelés, alig vártam, hogy hüttét érjek, lehuppanhassak, erőt gyűjthessek, és próbáljam győzködni a Többieket, hogy hagyjanak ott engem nyugodtan, elég egy tál gőzgombóc, elcsodálom én órákig a porcukros tájat. Császármorzsát? Nem-nem, köszönöm, azt nem kérek, ki nem állhatom a grízt, kiskoromban is a tejberizs mellett tettem le a voksomat a grízzel szemben, ez most már így marad, különben is, így több jut azoknak, akik szeretik, érveltem hősiesen. Persze mantrázhattam, hogy akkor sem kóstolom meg, nem bírtam ki, győzött az illata és aztán az íze, és azóta még a reggelijeim közé is belopta magát, az első mondatomon túl.

Hozzávalók:

4 egész tojás
50 g cukor
csipet só
egy evőkanálnyi reszelt citromhéj
4 evőkanál tej
10 dkg liszt
25 dkg mascarpone
2 evőkanál vaj

+ 2 evőkanál cukor a végén a karamellizáláshoz.

Elkészítése:

Az egyik tálban felverjünk 2 tojásfehérjét, hozzákeverjük óvatosan a mascarponét, az átszitált lisztet, és a tejet.

Egy másik tálban felverjük a 2 tojássárgáját és a 2 egész tojást a sóval, cukorral, és reszelt citromhéjjal.

A két tál tartalmát óvatosan összekeverjük, akkor jó, ha könnyed, krémes az állaga.

Forró serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beleöntjük a nyers tésztát és közepes lángon 8-10 percig sütjük, amíg az alja pirulni nem kezd, megfordítjuk és pár percig ezt az oldalt is sütjük, majd egy tálra csúsztatjuk.

A még forró serpenyőben 2 evőkanál cukrot karamellizálunk és ebbe visszatesszük a tésztát, mindkét oldalát pár másodperc alatt megpirítjuk benne, majd a a fakanállal összeszaggatjuk.

Tetejére pici porcukor kerülhet, és forró, piros - na jó lehet barack is - lekvárral tálalhatjuk.

Jó étvágyat!